A veszprémi patológia osztály története

Önálló, szakszerű patológiai ellátás Veszprémben 1954. januárban indult a kórbonctani és kórszövettani osztály létesítésével. Az első osztályvezető főorvos, a volt pécsi egyetemi tanársegéd Dr. Magyar Miklós lett, aki a kórház egy félreeső sarkában – a temető mellett – földszintes gazdasági épület három helyiségéből alakította ki a szövettani laboratóriumot, bonctermet és az irodául is szolgáló főorvosi dolgozószobát.

Az osztály egész Veszprém megye patológiai feladatait elvégezte.

A szakmai munka és az osztály megszervezése után a főorvost Koreába irányították, ahol munkája közben súlyos – ismeretlen – betegséget kapott. Hazaszállítása közben – 1956. november elején, a prágai repülőtéren – halt meg. Utóda a győri kórház őt távollétében helyettesítő alorvosa lett.

Dr. Tímár Károly 1956-tól 1989-ig volt osztályvezető főorvos. Bevezette, rendszeressé, hagyományossá tette a klinikopatológiai konferenciák szervezését. Ezek a konferenciák évtizedeken át szakmai – gyakran igen élénk – viták fórumai voltak. Az országban elsők között alkalmazott – művészi színvonalon – színes, szakmai fotódokumentációt. Kezdeményezésére és irányításával 1970-ben – akkor korszerű – új osztály épült, amely 25 évig szolgálta a kórház patológiai ellátását. 1976-ban az első dunántúli patológus találkozó szervezője volt. Bevezette a citológiai munkát, megszervezte az onkocitológiai szűrővizsgálatokat. A szövettani munka korszerűbbé tételére kórszövettani szakasszisztensi tanfolyamot szervezett. 20 évig igazságügyi szakértő is volt. 2014-ben hunyt el.

1989-től 1994. szeptemberig Dr. Tóth Tibor főorvos vezette az osztályt, aki korábban a szolnoki kórház patológiai osztályán dolgozott. Főorvosi kinevezése után több alkalommal hosszabb tanulmányúton vett részt Japánban, ahol vesebetegségek kutatásával foglalkozott. Hazatérése után megírta és megvédte kandidátusi értekezését. 1994-ben távozott az osztályról. Távollétében Dr. Kovács Zsuzsa megbízott osztályvezetőként irányította az osztályt.

1995-től 2005-ig nyugdíjba vonulásáig Dr. Brittig Ferenc az osztály vezetője. Patológusi munkáját – féléves zirci sebészeti ténykedés után – Dr. Tímár Károly főorvos irányításával 1966. februárjában Veszprémben kezdte. Szakvizsgája után 1969-től a Budapesti Egyetem II. sz. Kórbonctani Intézetben egyetemi tanársegéd. 1972-től a berettyóújfalui kórház, majd 1980-tól 1995-ig a szombathelyi Markusovszky Kórház patológiai osztályának osztályvezető főorvosa volt.

2005-től megbízott, majd 2006-tól kinevezett osztályvezetőként Dr. Ligeti Erika irányítja az osztályt, aki 1996. óta dolgozik a veszprémi kórházban. Patológus szakorvosi szakvizsgát 1992-ben, citológus szakorvosi minősítést 2000-ben szerzett. Az aspiratios citológiai szakrendelést 1999. óta vezeti. 1992-1996 között a SOTE Bőrklinikán dolgozott, 2000-ben öt hónapos bőrpatológiai továbbképzésen vett részt Londonban a St. John’s Hospital Dermatophatologia osztályán.

1995. év elején a kórház rekonstrukció részeként elkészült az új, korszerű eszközökkel felszerelt patológiai osztály.

A patológiai munka jellege az elmúlt három-négy évtized folyamán jelentősen megváltozott. A „klasszikus” patológia fő irányai: kórszövettani és citológiai diagnosztika, valamint a boncolásokon alapuló klinikopatológia elemzések ma is a patológus tevékenységének fő csoportjait adják. Ezen fő csoportokon belül – különösen az utolsó két évtizedben – azonban jelentős hangsúlyeltolódás történt. Az orvostudomány általános fejlődése, a klinikai szakmák megváltozása, új szakmák kialakulása, új diagnosztikus igényeket támasztottak a patológia felé, a technikai fejlődés pedig lehetővé tette ezen új diagnosztikus követelmények mind teljesebb kielégítését. Három-négy évtizede a kórszövettani laboratóriumok munkáját szinte kizárólag a „nagy” sebész szakmák igényelték, a belgyógyászati szakmák képviselői csak a boncteremben találkoztak a „kórboncnok”-kal és együttműködésük fő területe a klinikopatológiai konferenciákra szorítkozott. Az endoscopos módszerek, endoscopos szakmák létrejöttével, a tűbiopsiák elterjedésével a belgyógyászok a kórszövettani laboratóriumok fő „szállítóivá” léptek elő. A nagy resectios preparátumok mellett gyakoribbá vált a kis biopsiák végzése. A citológiai vizsgálatokat is beleértve egyre inkább igaz: „A klinikus egyre kisebb anyagokból egyre nagyobb diagnózist vár a patológustól”. Így a citológiai szűrővizsgálatok tömegessé válásával és a patológusok által végzett aspiratios citológiai vizsgálatok terjedésével együtt ma a mikroszkópos diagnosztika adja a patológus munkájának döntő többségét és a múlt század első felében született szép nyelvújítás kori szó, a „kórboncnok” ma már nem fejezi ki a munka lényegét. Ezért a 70-es évektől a hazai tankönyvek, a 80-as évektől az intézetek és osztályok neve is megváltozott.

A kutatási eredmények és a technikai fejlődés a hisztotechnikai munkában is látványos változásokat hoztak az utolsó két évtizedben. A kórszövettani anyag feldolgozása elvileg és gyakorlatilag a XIX. század közepétől szinte teljesen változatlan volt. Az eltávolított szerv és szövetrészleteket formalinfixálás után paraffinba ágyazták, a metszeteket empirikus alapon kidolgozott festések után vizsgálták, vizsgáljuk. A szövettani diagnózis a mikroszkópos kép értékelése, a patológus képzettsége, tapasztalata alapján születik. A sejtekben lezajló kémiai-biokémiai folyamatok objektív vizsgálata – hisztokémiai eljárásokkal csak experimentalis anyagokon volt lehetséges. Patológiai anyagon hisztokémiai vizsgálatok csak nagyon korlátozott területen – immunfluorescencia – voltak alkalmazhatók (különleges berendezést, fluorescens mikroszkópot igénylő, előre megtervezett, korlátozott ideig, natív anyagon végezhető vizsgálatok).

A rutin patológiai munkában forradalmi változást jelentett a 70-es évek végén kidolgozott immunhisztokémiai eljárások bevezetése. Sikerült formalinban fixált, paraffinba ágyazott –rutin patológiai – anyagon is alkalmazható módszert kidolgozni. Ez lehetővé teszi különböző – pl. tumor genetikai – markerek, hormonok, hormonreceptorok, proliferációs markerek, fehérjék stb. kimutatását, sejttípusok elkülönítését és a módszer évek óta tárolt paraffinos blokkokon utólag is alkalmazható. Ezt az eljárást a 80-as évek eleje óta hazai szövettani laboratóriumokban is rutinszerűen alkalmazzuk. Ez a módszer teszi lehetővé például in situ hibridizációs vizsgálatok elvégzését is.

A számítástechnika – leletkészítés, nyilvántartás, statisztika készítés és egyéb adminisztrációs feladatok mellett – lehetővé teszi DNS képelemző eljárások alkalmazását is, amely a molekulár patológiai módszerek alkalmazásával együtt a közeljövőben, megyei kórházakban is rutineljárássá fog válni.

A különböző automaták, pl. víztelenítő-, beágyazó-, festő-, metszetlefedő automaták alkalmazása szövettani laboratóriumunk munkáját évek óta segíti.

Az 1995-től új épületben, új berendezésekkel működő osztály jó feltételeket biztosít a diagnosztikus munkához. A 815 m2 alapterületű osztály az E épület alsó szintjén helyezkedik el. Bár a hivatalos elnevezés szerint ez „alagsor”, nemcsak jó természetes megvilágítással rendelkezik, hanem az ablakokból nagyszerű kilátás nyílik a városra, hiszen a város kiemelkedő pontján álló kórházépület alsó szintje is magasabban fekszik, mint a környező épületek. Ez látszólag nem szakmai kérdés, de mivel az osztály elhelyezése szakít a korábbi rossz hazai hagyományokkal, az itt dolgozók munkakedvét javító tényező.

A különböző munkafolyamatok, munkakörök egymással szerves összefüggésben, de térben mégis jól elkülönülnek egymástól az épületi adottságok alapján. A bonctermi traktus teljesen izolált az osztály többi részétől.

Külön, kizárólag erre a célra szolgáló bejáraton történik a halott szállítás. A halottak hozzátartozói ugyancsak külön bejáraton juthatnak a részükre kialakított kulturált váróhelyiségbe és az ügyintézésre szolgáló irodába. A boncterem és a hűtő berendezései jól tisztán tartható, saválló fémből készültek.

A boncterem és valamennyi laboratórium légcseréjét, hőmérsékletét központi berendezés biztosítja. A szövettani és citológiai laboratóriumokban az egyes munkafolyamatok zárt rendszerű automatákban történnek, egyes berendezésekben (pl. a formalinos anyagok feldolgozását biztosító, ún. indító asztalban) külön légszűrőbetétek is vannak. Így a korábban komoly veszélyt jelentő, vegyszer okozta toxikus levegőszennyezés gyakorlatilag megszűnt.

Az irodahelyiségek, orvosi dolgozószobák, szociális helyiségek (öltözők, fürdők, étkező) a boncteremtől, laboratóriumoktól távol eső épületszárnyban vannak.

Az osztály a megyei kórházon kívül a zirci, a várpalotai és a balatonfüredi kórházak és szakrendelések részére végez szövettani és citológiai vizsgálatokat, valamint boncolásokat. A szövettani vizsgálatok zöme természetszerűleg a fekvőbeteg osztályokon végzett műtétekből, míg a citológiai vizsgálatok többsége járóbeteg-rendelésekről, elsősorban nőgyógyászati szűrővizsgálatokból származik.

A patológia közismerten „hiányszakma”. Országos viszonylatban és osztályunkon is kevesebb szakorvos dolgozik, mint amennyi az elvégzendő feladatokhoz szükséges lenne. Radikális műtét, sugárkezelés, citosztatikus kezelés csak szövettani lelet birtokában történhet. Szövettani leletet csak szakorvos adhat. Osztályunkon évek óta csak egy főállású szakorvos és kettő nyugdíjas félállású patológus szakorvos áll alkalmazásban. Ez a létszám jól reprezentálja a haza patológia siralmas helyzetét. 2010-ben az országban – a nyugdíj mellett dolgozókat is beleértve – összesen 260 patológus szakorvos működött. A szakorvosok többsége egyetemi intézetekben, fővárosi vagy megyei kórházakban dolgozik, de akad olyan megyei kórház is, ahol évekig egy orvos dolgozott. A szakma elöregedett, 40 év alatti szakorvos alig van.

2016 nyarán két rezidens kerül felvételre, 2017. januártól két, Angliából hazaérkező patológus szakorvos áll osztályunkon munkába.

Az orvos munkáját tíz asszisztens segíti, köztük hét szövettani asszisztens, egy immunhisztokémikus és két citológus szakasszisztens. Az adminisztrációs feladatokat három adminisztrátor látja el. A bonctermi munkában három szakképzett boncmester vesz részt, egy takarítónő tartja tisztán az osztályt. A szakorvosi létszámtól eltekintve az osztály létszáma minden vonatkozásban megfelel a követelményeknek.

Az osztály munkájának zömét a szövettani vizsgálatok jelentik. A vizsgálatok száma először 1995-ben haladta meg az évi tízezret, 2010-ben – finanszírozási kódonként számolva – meghaladta a húszezret.

Vizsgálataink között az ún. speciális biopsiák (endoscopos és vastagtű-biopsiák) száma évi 2500-3000.

Évenként 250-300 esetben végzünk intraoperatív, gyors, ún. fagyasztásos szövettani vizsgálatot, amelyet bizonyos – pl. emlő – műtéteknél kötelezően el kell végezni.

Évről évre nő – 2015-ben elérte a 3000-t – az imnunhisztokémiai. a vizsgálatok száma. Számos területen, főleg daganatok differencál diagnosztikájában nyújt segítséget a patológusnak. A klinikus, elsősorban onkológus igénye szerint végzett vizsgálatok (pl. hormon receptorok, proliferációs markerek) a terápiás terv elkészítéséhez adhatnak adatokat. Osztályunkon jelenleg mintegy 74 különböző marker immunhisztokémiai kimutatására van lehetőség.

Automata berendezéseink segítik a hisztotechnikai munka állandóan azonos szinten tartását. Az ezredfordulón csatlakoztunk a QualiCont szövettani minőségbiztosítási rendszerhez, amely anonim módon folyamatosan ellenőrzi az ország különböző szövettani laboratóriumaiból bekért metszeteket. Hagyományos és immunhisztokémiai vizsgálataink is rendszeresen jó-kiváló minősítést kaptak ezen ellenőrzések során. 2016-tól a QualiCont citológiai minőségbiztosítási rendszerben is bent van osztályunk.

1999-ben indult aspirációs citológiai (vékonytű biopsia) rendelésünk, ahol a patológus szakorvos nyeri – többnyire UH-os szakorvos irányítása mellett – a vizsgálati anyagot pl. emlődaganatokból és értékeli a keneteket. Abból egy óra múlva biztos diagnózis mondható, igazolható, hogy pl. rosszindulatú emlő tumorról van szó és radiológiai kivizsgálásokra, onko-team-re irányítható a beteg.

Osztályunk a Pécsi Orvostudományi Egyetem akkreditált szakorvos képző helye.

A szöveg nagy részét „A veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház az ezredfordulón” című kiadványból  vettük át, melyet az akkori osztályvezető főorvos, Dr. Brittig Ferenc írt.

We use cookies to improve our website and your experience when using it. Cookies used for the essential operation of the site have already been set. To find out more about the cookies we use and how to delete them, see our privacy policy.

I accept cookies from this site.

EU Cookie Directive Module Information